írta: Lakatos Elza

 (fotó:Hír6)

Évszázados roma temetkezési szokások a halotti rendeletek útvesztőiben

A magyarországi romáknál — ha az egyes alcsoportok esetében más és más formában is — máig elevenen élnek a régi temetkezési szokások. A hagyományos magyarországi cigány kultúrákban erős a túlvilágba, a lélek halhatatlanságába vetett hit, és mint más tradicionális közösségekben általában – a halott ősök iránti tisztelet. Ez az ünnepeket és a mindennapokat is áthatja: olyan rítusokat éltetnek, amelyeket a többségi lakosság mára már javarészt elfelejtett. Ezt bizonyítja például az is, hogy a hagyományos roma közösségekben azokat a családtagokat, akiken az orvosok már nem tudnak segíteni „hazaviszik” meghalni.

A jelenlegi jogi szabályozás, a hagyományokat legszigorúbban őrző oláh cigányoknál megnehezíti a halotti kultusz több elemének gyakorlását, olykor pedig akár bűncselekményekre is kényszerítheti az elhunytat búcsúztató rokonságot. Napjainkban ezért egyre több roma család életében merül fel a dilemma: fordítsanak hátat a hagyományoknak, vagy adják meg a végső tisztességet elhunyt rokonuknak, ha az a törvény megszegését is vonja maga után.    

A cigány halotti kultusz legfontosabb eleme a halottnak megadandó tisztesség teljesítése. A kultusz kötelező része a halott melletti — lehetőleg a házában tartott — virrasztás, amely akár több éjszakán át, egészen a temetésig tart. Bár „A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLVIII. Törvény” kimondja, hogy a rendelkezéseit „a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani”, a halottak elszállíttatását és temetésének legkésőbbi időpontját azonban az elvirrasztás roma hagyományával ütköző, szigorú rendelkezések szabályozzák.

Így például egy, a temetkezésről szóló törvény végrehajtását szabályozó 1999. októberében kiadott kormányrendelet szerint a kórházon kívül meghalt személy holttestének temetőbe szállításáról a halott vizsgálatot végző orvos gondoskodik, és ő szabja meg azt is: mennyi időt engedélyez az eltemetésre.

Dr. Berekszászi Gábor, az Országos Tiszti-főorvosi Hivatal korábbi főtanácsosa szerint a gyakorlat az, hogy a halottat a halottkémi vizsgálat után azonnal, de legkésőbb az elhalálozástól számított 16 órán belül a temető ravatalozójába szállíttatják. A temetés legkésőbbi időpontját a kormányrendelet úgy szabályozza, hogy a halottat koporsós temetés esetén a halott vizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 72 órán túl, de 96 órán belül el kell temetni, kivéve, ha a holttestnek az eltemetésig történő hűtése biztosított, ebben az esetben a temetést 8 napon belül kell elvégezni.

Temetőn kívül ravatalozni a tisztiorvos engedélye alapján és csak külön erre a célra megépített, mozgatható hűtőben lehet, ám azt nehéz megszerezni, mert kevés van belőle és a kölcsönzési díj is magas. Az otthoni felravatalozást a tisztiorvosok többsége a szigorú közegészségügyi szabályozás miatt még akkor sem engedélyezi, ha beszerezték a külön e célra megépített hűtőberendezést — állítja Berekszászi.

Dr. Fadgyas Ilona, az Orosházi ÁNTSZ vezetője szerint elhunyt hozzátartozóik otthoni felravatalozáshoz ez idáig a romák nem kértek tőle engedélyt. Ha mégis lenne ilyen kérés, azt egészségügyi okokra hivatkozva egyébként sem teljesítené. Fadgyas úgy gondolja, hogy engedély hiányában a romák csak úgy tudják megoldani az otthoni felravatalozást, hogy „összejátszanak” a temetkezési szolgáltatást végző helyi vállalkozókkal. Ha az elhunyt otthon halt meg, a rokonoknak bőségesen marad idejük az elbúcsúzásra: vele lehetnek a halottszemle ideje alatt, illetve a hullaszállítók kiérkezéséig — mondja, némiképp a roma kultúrával szembeni többségi intézményi toleranciát is jól példázva Fadgyas.

Berekszászi ellenben úgy véli: a kisebbségi törvényben biztosított jogok érvényesülését jogharmonizációval, azaz újabb módosítások bevezetésével lehetne elérni.

Ezeket a jogokat az oláh cigányok ma még csak úgy érvényesíthetik, ha megszegik a hatályos temetkezési és egészségügyi szabályokat, vagy ha a halottszemlét végző orvos, a tisztiorvos, vagy épp a temetkezési vállalkozó huny szemet a rendelkezések áthágása felett. Például ha a tisztiorvos annak ellenére engedélyezi az otthoni felravatalozást, ha a hozzátartozóknak nem sikerült halott-hűtőt bérelniük, vagy ha a temetkezési vállalkozó a temető ravatalozójába korábban kiszállított holttestet éjszaka „visszalopja” a romákhoz. Törvénysértés az is, amikor az orvos szemet huny a fölött, hogy a halál beállta után több órával, esetleg napokkal később értesítik. Jogsértést akkor követhetnek el a romák, ha — a tisztiorvos elutasító válaszától tartva — nem közvetlenül a halál beállta után értesítik a halottkémet, vagy a halott-vizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 96 órán (halott-hűtő biztosításakor 8 napon) belül nem temettetik el hozzátartozójukat. Ebben az esetben a jegyző, vagy a közegészségügyi – járványügyi ellenőr harmincezer forintig terjedő helyszíni bírságot szabhat ki

Az oláh-cigányok jó része — több elutasított kéréssel a háta mögött — gyakran csak a több napos virrasztás befejezése előtt szokta az illetékeseket értesíteni. A kötelező értesítés és a virrasztás — melynek során szinte bujtatniuk kell a halottukat — olyan abszurd helyzeteket is eredményezhet, mint amilyen néhány évvel ezelőtt Szarvason történt meg. Ott éppen egy temetés alkalmával lett rosszul és halt meg egy békéscsabai cigány ember: fiainak úgy kellett a temetésről az autójukban „kilopni” halott apjukat, hogy ne derüljön ki a halál időpontja, és otthon felravatalozhassák.

Az orosházi ÁNTSZ döntése nyomán még az 1990-es évek elején egy otthon felravatalozott idős cigány embert úgy szállítottak át a temető ravatalozójába, hogy nem értesítették a rokonait. Előzetes bejelentés nélkül egyszer csak rendőrök és hullaszállítók toppantak be az éppen zajló virrasztásra, hogy elszállítsák az elhunytat a ravatalozóba. Ekkor az elhunyt rokonai arra próbálták rávenni őket, hogy ne szállítsák el a halottat, hiszen még nem tudtak koporsót venni. Egyúttal megígérték, hogy amint megveszik a koporsót, ők maguk szállítják ki a temetőbe az elhunytat. „ Ez nem gond, van nekünk is koporsónk” - felelte az egyik hullaszállító, majd az elhunytat " tepsibe", azaz bádogkoporsóba helyezték és a virrasztó tömeg szemeláttára elszállították a helyszínről.

Az elvirrasztás roma hagyományával kapcsolatos problémák csak tetőződnek, ha a hozzátartozó nem otthon, hanem a kórházban hal meg.  Ha a hozzátartozó baleset következtében, vagy nem természetes halállal hal meg, a cigányok akkor is ragaszkodnak ahhoz, hogy legalább egy éjszakát a halott mellett, saját házában virraszthassanak. Ezekben az esetekben a kórházból  a halott a település ravatalozójába kerül és a helyi tisztiorvos engedélyezheti a halott otthoni felravatalozását. Miután ilyenkor a hatóságoknak már tudomásuk van a halál időpontjának beálltáról, így nem kijátszhatók.

Az oláh cigány hagyományok szerint a másvilágon a halottak ugyanúgy élnek tovább, mint a földön: esznek, isznak, dohányoznak, s ugyanazzal foglalkoznak, mint életükben. A földi élet és a túlvilág között hitük szerint csupán annyi a különbség, hogy az asszonyok a túlvilágon nem szülnek. Aki a földön sánta volt, a túlvilágon is sánta marad, akinek például kivették a vakbelét, nem számít „teljes embernek” a túlvilágon. Ezért is ragaszkodnak az oláh cigányok ahhoz, hogy lehetőleg ne boncolják fel elhunyt hozzátartozóik testét. Hozzájárulnak viszont baleset, bűntény vagy feltételezett orvosi műhiba kapcsán bekövetkezett halálesetnél a boncoláshoz azzal a kéréssel, hogy helyezzék vissza az elhunytba szerveit.

Az intézményrendszer és a roma hagyományok szembenállását jól szemlélteti annak a budapesti oláh cigány férfinak az esete, aki hárommillió forint vagyoni és nem vagyoni kártérítést követel a Dél–Pesti Kórháztól és a huszadik kerületi önkormányzattól, mert úgy gondolja: az önkormányzatnak nem volt joga elhamvasztatni a kórházban elhunyt testvérét, illetve a kórház és a kerületi önkormányzat nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy felkutassák az elhunyt rokonait. Kozák István hosszú keresés után tudta meg testvére halálának hírét és körülményeit. Miután az oláh cigányoknál a hamvasztás kegyeletsértésnek számít, a férfi saját költségén megszervezte elhunyt testvére virrasztását és újratemetését. Az ügyet jelenleg a Fővárosi Bíróság tárgyalja.

A halottnak megadandó végtisztesség teljesítése még szerényebb temetések esetében is nagy anyagi terheket ró a családra. A család tekintélyének megóvása azonban megköveteli az elhunyt „tisztességes” eltemettetését, kiváltképp, ha fiatalról van szó. A temettetés pedig a romáknál csak úgy lehet „tisztességes”, ha hagyományok szerint történik: zenés kísérettel, lovas gyászkocsival, otthoni felravatalozással.

***

„A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet az elhunyt személyére, vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére, valamely faji csoporthoz tartozására, nemzeti-nemzetiségi hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül.”

 (A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLVIII. törvény   1. § (1))

„E törvényben foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani”. (A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLVIII. törvény   1. § (4))

„A kisebbséghez tartozó személyeknek  joguk van a családra vonatkozó kisebbségi hagyományok tiszteletben tartására, családi kapcsolataik ápolására, családi ünnepeiknek anyanyelven történő megtartására és az ehhez kapcsolódó egyházi szertartások  anyanyelven való lebonyolításának igénylésére.„  (A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény II. fejezetének 11. §)

„A kisebbségekhez tartozó személynek joga van: anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához,  gyarapításához, továbbadásához„ (A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény II. fejezetének 13. §-a)

 Lakatos Elza, a cikk írásakor még az RSK munkatársa volt.

Kedves Olvasó!

Köszönjük, hogy figyelmeddel kitüntettél minket! Arra kérünk, hogy ha véleményed is szeretnéd közölni velünk, akkor vedd figyelembe Moderálási Szabályainkat!

1. Véleményed az adott cikkel, videóval vagy hanganyaggal kapcsolatban fejtsd ki.
2. Az építő jellegű kritikát szívesen fogadjuk!
3. Ha van az általunk felvetett kérdéssel kapcsolatban megoldási javaslatod, kérünk, oszd meg velünk!
4. Mi tisztelettel szólunk Hozzád, kérjük Te is tégy így!
5. Ha valamely általunk használt kifejezés helyett javasolsz valami mást, engedd meg nekünk, hogy eldöntsük, melyiket használjuk. Ne szívd mellre, végül is ez a mi blogunk. :)
6. Ha fenti szabályainknak nem felel meg amit írsz, hozzászólásodat töröljük. Amennyiben ismételten hasonlóan teszel, felhasználói azonosítódat töröljük.
7. Ha olyan hozzászólásod is lenne, amely kimerít néhány törvényi szabályozást, törlünk, és szükség esetén feljelentünk.

Bárhogyan is döntesz, mi szeretettel gondolunk Rád! ;)

Szőnyeg alól csapata