Emlékezés
Fotó: Shutterstock
Ahányan vagyunk, szinte annyiféleképpen dolgozzuk fel szeretteink elvesztését. Azt, hogy a szeretett személy már nincs többé velünk, elment, elhagyott, elvesztett, cserbenhagyott, meghalt. Az emiatt érzett hiány, a veszteség feldolgozása, amit gyásznak, az erre fordított időt pedig, a gyász időszakának hívjuk. Az igazság az, hogy nem azt sajnáljuk, aki elment - ugyan miért is tennénk, hiszen ő jó helyre került, bármiben is hiszünk -, hanem azt, hogy már nem tud nekünk „adni”. Nem tud ránk mosolyogni, átölelni, nem szól hozzánk, nem árasztja felénk szeretetét. Legalábbis a mi kézzelfogható világunkban.
Szerintem, ha csendben maradunk, behunyjuk a szemünket, újra láthatjuk őket. Hallhatjuk a hangjukat, ...