a ”tiszteletreméltó” emberek
kioltották egy gyermek szívének lángjait.
egy élet kis virágát taposták a jéghideg hóba,
hogy aztán kutató szemek lépkedjenek árva csontjain
eltaposván ritka virágát.
Tavirózsa vagy melyet elért az ősz
úgy virágoztál ahogyan senki más
azon a telepen
ahol a félelembe ragadt emberek mocskain gyilkos kezek matatnak.

Ti kezek nem tudjatok
a fenti világban sírnak az árva lelkek.
A pokol összes bugyrában értetek kiáltanak,
hogy kínok kínját éljétek át!
Ti gyilkosok!
Az igazság nálatok csenget, zörgeti az ajtót!
Menekülnétek már nincsen hová!

Kiabáljatok Jajveszékelő Anyák
ti kik sirattok
A kéz közöttünk jár nem fárad.
A kaszás a fejünk felett lóbál,
nem kell most hegedű nem kell most játék
a medvék is csendesen lépkedjenek!
Csillagok hunynak és csapódnak a földbe, könnyezik a fekete éj!